HOLTAK FÖLDJE

Többnyire szeretünk szarkazmussal vegyes társadalomkritikával hangot adni véleményünknek a világ dolgairól. ŰŰNekem mázlim van, ez a munkám. Akad, aki bepiál, és üvöltözve tudatja nézeteit a négyes-hatoson. Extrém esetben egykor szüzességével felvágó sztárocska elhízik, és szül egy gyereket. Ennél csak az abszurdabb, ha sok száz oszló húscafat válik bírálatunk eszközévé, aminek vezére egy kifordított benzinkutas.
George Romero évtizedek óta azon ügyködik, hogy meggyűlöljük az emberiséget, és empátiát gyakoroljunk a zombik felé, hisz' oly mostohán bánt velük a sors. Honlapján még arra is lehetőséget teremt, hogy rajongói átlényegüljenek löncshússá. Nézzétek meg Romero negyedik hentesboltvizitjét, és döntsetek sorsotokról ti is...

A jövő Amerikájában a társadalom három kasztra szakad. A javak elosztását könyörtelen vállalkozók irányítják, akik egy égig érő üvegtoronyban mesterséges világot építenek fel. Itt még mindig lehet kapni drága pezsgőt, csini kis koktélruhákat, és hallgatni a megtévesztésig valódinak tűnő műpacsirták trillázását. Ám a falakon túl könyörtelen élőhalottak csoszognak az utcákon. Élők húsával táplálkoznak, és akit megharapnak, maga is fakó szemű bűzgézává lesz. (Ezért a frappáns fordításért simán megérdemelné a magyar szöveg elkövetője, hogy egy szimpatikus zombi martalékává váljék.) Senki se szeret szafariparkban élni, ezért néhány eltökélt zsoldos megesküszik, hogy ráncba szedi ezt a leamortizált világot. Az élőknek egyenlő esélyeket teremtenek, a halvajáróknak pedig lehetőséget, hogy afféle rezervátumban éldegéljenek békében, szeretetben, boldogságban. Hisz' ők is csak emberek (voltak). Közben a holtak haláli partit szerveznek: elindulnak lerombolni a társadalmi elnyomás szimbólumát: a gigantikus üvegtornyot... Innentől kezdve a film meglepő pontossággal vegyíti 2001. szeptember 11-e eseményeit egy Michael Jackson-koncerttel: terror és tűzijáték, pánik és orrpotyogás. Thriller...

Ha az lett volna a cél, hogy megrémüljünk, arcunkat eltakarva reszkessünk, és visszafojtott lélegzettel nézzük, ahogy egy szebb napokat megélt pomponlány kéjes élvezettel falatozik egy ember gyomrából, azt mondanám: korrekt. Ám zombifilmben politizálni annyi, mintha Berényi Zsuzsa egyszer csak kondenzátorok kapacitásáról, a datív kötésről vagy a tartós egyenáramról kezdene beszélgetni Tildácskával. Köszönjük, nem kérjük.

- Steiner Kristóf -