Hat fiatal kirándulni indul egy videokamerával. Eltévednek. Jönnek a szörnyek, és mindenkit megesznek. Vége.

És hamarosan a Sötétség 2? Ideglelés 3? Egyik sem. Ez egy teljesen önálló film, mely új szemszögből mutatja be ezt a - sajnos kimeríthetetlennek tűnő - témát. Ám ha rémfilmről írok, sosem győzöm hangsúlyozni a Sikoly filmesztétájának, Randynek a klasszikus horror-szabályait. A Barlangra vonatkozó passzus tudói már vágják is, mi lehet a sorsa egy olyan főszereplőnőnek, aki nyugtatókon él...
Sarah balesetben veszítette el férjét és kislányát. A fizikai sebek begyógyultak, de a fiatal nőt állandó hallucinációk gyötrik. Egy évvel később barátnői csajbulit szerveznek, hogy megpróbálják elűzni a rossz emlékeket. Megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy vélik, hogy a szorongás ellenszere, ha egy sötét barlang barátságtalan atmoszférájában szinglipartiznak, így másnap felkerekednek, hogy meghódítsák a közeli hegy gyomrát. Ám az önző és agresszív Juna, a lánycsapat önjelölt vezetője olyan utakra vezeti őket, ahol se ember, se állat nem járt még, vagy ha igen, az bármely rendszertani besorolásba tartozott is, jó nagy marha volt. A barlang útvesztőjében végképp egymásra vannak utalva, de ismerve a Bananarama sorsát sejthetjük: a csajok nem sokáig tűrik meg a girlband többi tagját, ha a túlélésről van szó. A helyzetet nehezíti, hogy a kvartyogások, szörcsögések és kurrogások azt súgják, nincsenek egyedül. A föld alatt csupasz, elálló fülű, vézna ujjú rémecskék éldegélnek, akiknek kedvenc szórakozása szétmarcangolni a hamvas bőrű leánykák belső szerveit.
A film legnagyobb érdeme, hogy megtudhattuk, hogy élhetnek a Gyűrűk ura Smeagoljának leszármazottai 2005-ben. A szürkére festett habszivacs-barlang randaságai ugyanis a mi dráágaszágunk kiköpött másai. Barlangászoknak és hobbit-rajongóknak isteni szórakozás, klausztrofóbiások a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezzék meg a rendezőt, hogy mire volt ez jó.

- Kristóf -