- Én igazából nem is tudtam, hogy lesz ez a válogatás, Kinizsi Ottó barátom mondta. Éppen az utolsó pillanatban jelentkeztem. De inkább a műsorvezetés miatt.

-Nem nagyon tudok kiemelni senkit. Mindenki azt hiszi, hogy mi csomót összejárunk, de legtöbbször akkor találkozunk, ha forgatunk. Ha valakinek meg van egy kis szabadideje, akkor inkább pihen, vagy más barátokkal tölti az idejét. Kisót tudnám mondani azért, mert vele van közös műsorunk, így vele találkozok a legtöbbet.

- Ezt nem nevezném médiának. Szinkronizáltam és színészkedtem.

- Egészen kisgyerek koromtól színész akartam lenni. Ha megkérdezték 3 éves koromban, hogy mi akarok lenni, akkor is a színészetet mondtam.

- Általános iskola alsós szintjében jól tanultam, aztán ez felsőben már romlott. Nem érdekelt akkor a tanulás. De gimnáziumban, amikor dráma tagozatra jártam megint jó tanuló voltam.

- :-) Az én ötletem volt. Egyszer lehetett javaslatokat tenni, és én kitaláltam, hogy Amandnak lehetne egy rovata amiben beöltöztetném. Elősször mindenki csak nézett, hogy ki fogja a ruhát megvarrni, furcsálták az ötelet. De a nézők nagyon megszerették Amandot, amikor nem viszem be adásba, már rögtön hiányolják.

- Elősször is nem nevezném őket rajongóknak. Egy együttesnek lehetnek rajongói, de nekünk nem. Nem ismernek minket. Az zavar, hogy úgy nyilvánítanak rólunk véleményt, hogy nem is ismernek. A külsőnkből ítélnek. Ez olyan, hogy én nagyon rajongok Madonnáért, de nem nyilváníthatok róla véleményt, mert nem ismerem.

- Nagyon szeretem azokat a leveleket, amik kézzel írottak. De sajnos egyre ritkábban kapok ilyeneket. Mostmár inkább e-maileket küldenek. De ezek közül sem tudok mindegyikre válaszolni, mert az kész lehetetlenség. Ha írnak valami tárgyat, (pl.olvasd el) akkor könnyebben észreveszem és válaszolok rá. És hogy hova küldhetnek levelet?! 1113. Budapest Bocskai út 134-146.