MOTEL

"Hol vannak ma már a klasszikus horrorfilmek?" - sápítozhatunk gyakorta a felesleges
pszicho-háttérrel és számtalan csavarral tarkított mai próbálkozásokat látva. Horror-rajongók, jelentem: a mester megmentett minket. Nagyon para!

Quentin Tarantino neve - ellentétben sok nagy rendezőével vagy producerével - nemcsak a sikerre garancia, hanem arra is, hogy a mozi mély benyomást tesz majd ránk. Utálhatjuk vagy imádhatjuk, de egy biztos: érdektelennek nem tarthatjuk. Ha pedig egy ilyen zseni összefog a Kabinláz rendezőjével, Eli Roth-tal, abból jelentősebb négykezes születhet, mint Alien és Predator randija a filmvásznon vagy Madonna és Britney csókja a reflektorok kereszttüzében.

Három kalandvágyó és szexéhes fiatal srác hátizsákkal járja Európát. A két amerikai, Paxton és Josh évek óta jó barátok, az izlandi Olli pedig nemrég csapódott hozzájuk. Útjuk a kéjek mézédes labirintusában Szlovákiába sodorja őket, ahol a hírek szerint a csajok úgy örülnek a friss húsnak, mint Cicciolina egy hatfogatos lovaskocsinak. Amikor azonban Olli minden előzetes bejelentés nélkül eltűnik, a srácok gyanút fognak. Ám ekkor már késő. A véres valóság hamarosan cafatokra tépi az élveteg álmokat. A nyomok egy elhagyatott gyárépület alagsorába vezetnek, ahol a láncfűrész zakatolása és a baltacsapások hangja elnyomja a segítségért kiáltók kétségbeesett üvöltését.
A Motel nem akar több lenni, mint amennyi, és éppen ettől lesz több hivalkodó műfajtársainál. Nemes naturalizmussal fröcsög a vér, és a lenyesett emberi testrészek mennyisége egy amerikai stakehouse éves húskészletével vetekszik. Mindemellett torz tükröt tart úgy Amerika, mint Kelet-Európa elé, és ironikus sziporkákkal dobja fel a nézőt, nehogy elsüllyedjen a vértengerben. Horror-rajongóknak alapmű, hátizsákos turisták pedig akár afféle turistakalauzként is felfoghatják, tekintve, hogy a film megtörtént, sőt napjainkban is folyamatosan történő eseteken alapul. Jó utazást!


- Steiner Kristóf -