Nos, ennyi volt. Ahogy a legutóbbi versikémben megígértem, kint vagyok a hűvösről. Ami azt illeti, nem is volt igazán hűvös, sőt… that’s HOT! Rengeteg mindent tanultam az elmúlt három és fél hétben. Tudom például, hogy zuhanytálcában is lehet medencés bulit csapni, hogy a svédasztal állhat kenyérből és vízből, és hogy elég egyhelyben ülnöm, akkor is tele van velem a bulvársajtó. Kiderült, hogy a csótányok néha jobb társaságnak bizonyulnak, mint Britney vagy Nicole Richie, és hogy még én magam sem tudom elviselni a hangomat. (Néha ugyanis énekléssel próbáltam felvidítani magam, de mindig olyan depis lettem tőle, hogy majdnem öngyi lettem.)

Komolyra fordítva a szót… Mindenki csinál marhaságokat, és ha híres örökösnő vagy, a sajtó minden baklövésed címlapra teszi, így az emberek sosem felejtik el azokat. Most azonban kaptam még egy esélyt az égiektől. Elhatároztam, hogy építtetek egy otthont azoknak a csajsziknak, akik s börtönből kiszabadulva nem tudnak hová menni. Így legalább bármikor meglátogathatom a dutyiban megismert barátnőket. Az is lehet, hogy beindítom az egyedi rabruhák tervezésével foglalkozó üzletemet. Persze chihuahua kutyusok számára is tervezek majd rabszerkót, mert nekem nagyon hiányzott a kis Tinkerbell a rács mögött. Sokat sírtam, mert szerettem volna magamhoz ölelni, és megpuszilgatni. Persze előtte is és utána is szájfényt tennék rá.

Őszintén: örülök, hogy rákényszerültem a börtönre. Hatalmasat változott az énképem, és a világról alkotott nézeteim. Azt hiszem, megkomolyodtam. Persze nem állítom, hogy soha többé nem fogok bulizni, vagy cuki ruhákban pózolni, de az értékrendem már sosem lesz olyan, mint azelőtt volt. Hálás vagyok mindenkinek, aki szeretettel gondolt rám ezalatt a z erőpróbáló időszak alatt, és azoknak is, akik gyűlölködve acsarkodtak. Belőlük merítettem az erőt ugyanis, hogy megmutassam: ezt is kibírom, sőt a javamra fordítom. Persze nem anyagi, hanem emberi értelemben. Na jó, egy kicsit talán anyagi értelemben is. Hamarosan pedig minden élményemet, bánatomat, tapasztalatomat papírra vetem, és ha van egy kicsit is adsz önmagadra, nem hiányzik majd a könyvespolcodról, ahogy az előző művem sem. Elvégre Monte Cristo Grófja is a börtönbüntetése után lett legenda! Remélem készen állsz… mert jövök!

XxXxX Paris