40.
2006.04.21. 00:48
V MINT VÉRBOSSZÚ
Angliában mindig akad egy renitens hős, aki beint az aktuális főmuftinak.
A Sex Pistols anarchiát követelt a királynőtől, Ginger Spice belecsípett Károly herceg fenekébe, Harry Potter pedig nem adta le a sötét varázslatok kivédése dolgozatát Piton professzornál. Mi jöhet még?
A V for Vendetta című kultikus képregény története 1982-re nyúlik vissza, amikor a Moore-Lloyd szerzőpáros megalkotta a levelibéka-vigyorral, ám oroszlánszívvel küzdő igazságosztó figuráját. A Thatcher asszony vérkonzervatív kormányának aranykorát élő Anglia ráharapott. A romantikus lelkek a régimódi hős figuráját felelevenítő lovagregényként, a lázadók pedig az amerikai és brit kormány ellen irányuló példátlan politikai üzenetként emelték piedesztálra. 2006-ra a Matrixot jegyző írók és látványtervezők újraértelmezésében megszületett a filmes adaptáció, melyben V mint vérbosszú valódi szelleme a sok bába közt úgy vész el, mint szürke szamár az újkapura. Képzavar van itt, srácok.
2020, London. Nagy-Britanniát fasiszta kormány tartja a markában. Az állam élén álló Kancellár személyi kultuszra és antiszemitizmusra épülő eszméinek behódolt nép olyan - a kormány által kreált - hazugságokról értesül a híradásokban, mint egy gyilkos járvány, amely az országban pusztít, vagy a kijárási tilalom, melyet a lakosság érdekében vezettek be. Egy este, amikor Evey (Natalie Portman), a titokzatos múlttal és kilátástalan jelennel rendelkező szépség megszegi a rendeletet, különös kalandba csöppen. A shakespeare-i szonettekben beszélő álarcos hős, V (Hugo Weaving, a Matrix Smith ügynöke) nemcsak megmenti az életét, de elviszi egy bizarr randevúra is: a lány végignézheti, ahogy ő felrobbantja a fél várost egy igazságosabb jövő reményében. Hamarosan kiderül, hogy Evey loknis fürtjei és V Liz Taylor-parókája egyformán rebellis elmét rejtő buksit takar, és mindkettejükben egyvalami munkál: a vérbosszú.
lan Moore képregényguru tisztelettel megüzente James McTeigue rendezőnek, hogy semmi szín alatt ne tüntesse fel nevét a stáblistán. Az aggályok érthetők. Evey figurája - aki a képregényben a sebezhetőség megtestesítője volt - egyszerű utcagyerekből emancipált médiaipari szakmunkás lett, a zsarnokságot megjeleníteni hivatott Kancellár pedig mitugrász Bush-klónként tűnik fel a vásznon. Portman szokásához híven ámulatba ejtő bájjal és a színészi eszközök kimeríthetetlen tárházával ajándékoz meg minket, de ez kevés ahhoz, hogy megbocsássuk az alkotóknak egy újabb legenda elbagatellizálását.
- K -
|