45.
2006.06.30. 10:49
SZAKÍTS, HA BÍRSZ!
Két dolgot gyűlöl igazán. Az egyik, ha Rachelként, a másik, ha Brad Pitt exnőjeként aposztrofálják. A bizonyításkényszeres Jennifer Aniston szárnypróbálgatásai - sokadik felvonás.
Persze, ahogy mondani szokás, aki kiáll a sarokra, ne hüledezzen, ha mindenki megkufircolja. Sikeres és legendás szappanoperában szerepelni lemoshatatlan bélyeget jelent sokak számára, sikeres és legendás színésszel házasságra lépni ugyanez a kategória. Az elmúlt évek B kategóriás vígjátékai és csak DVD-n megjelenő románcai után itt egy újabb nagyjából felesleges filmecske, melynek tanulsága szerint még egy darabig többet beszélünk Aniston kisiklott házasságáról, mint legendás alakításairól. Klasszikus témaválasztás, rendhagyó vonalvezetés a sztoriban: a férfiak és nők közötti alapvető különbségekkel operáló komédia egy valaha szebb napokat megélt szerelmespár szakításával kezdődik.
Brooke (Jennifer Aniston) és Gery (Vince Vaughn) átlagos amerikai pár. A nő szép, szexi és házias, a pasi humoros, felelősségteljes és szereti a csaját. Csakhogy: az egyiknek X, míg a másiknak Y kromoszómája van. Brooke szerint az éhező afrikai gyerekek tragédiája eltörpül a tény mellett, hogy párja elfelejtett alapanyagot hozni neki az asztaldekorációhoz, míg Gery elvei alapján elterülni a kanapén egy doboz sörrel, míg felesége a konyhában gürcöl nemcsak joga, hanem férfiúi kötelessége is. Balettelőadás vagy baseballmeccs? Absztrakt műtárgyak a falra vagy dartstábla? A sok apró vita végül egy hatalmas veszekedésbe, az pedig szakításba torkollik. Ám a közös lakást sem Brooke, sem Gery nem hajlandó elhagyni, így mindent elkövetnek, hogy pokollá tegyék egymás - amúgy is romokban heverő - életét. Így kerül biliárdasztal az ebédlőbe, és a cappella kórus az ébresztőóra helyére. Ami azonban mozdíthatatlan: a szerelem, ami valahol még mindkettejük szívében ott pislákol.
Az alapvető gond a Szakíts, ha bírsz forgatókönyvével, hogy sokkal szomorúbb, mint amilyen vicces. Az emberek nem ülnek be egy vígjátékra, hogy szembesüljenek azzal: ha végre önmagukat adnák a kapcsolatukban, az rövid időn belül zátonyra futna. Egymást érik a zajos, kegyetlen veszekedések, és rövid időn belül a "bárcsak kibékülnének" érzés átalakul "bárcsak szakítanának már végre, és vége lenne a filmnek" hangulattá. A film egyetlen haszna, hogy Aniston a forgatáson összemelegedett Vaughnnal, így újabb alapot szolgáltatott arra, hogy csámcsoghassunk a magánéletén. Az legalább mulatságos.
- Steiner Kristóf -
|