CSAJOZÓS FILM

Mára hivatalos tény: a teen trash műfaj kultuszt teremtett. Mikor a kilencvenes években mozikba került a Csaj nem jár egyedül, a Sikoly, majd a Pite első része, mindenki tiszavirág életűnek hitte a jelenséget. Nos, tévedtünk.

Mert a műfaj egyre csak ontotta az újabb és újabb "remekeket", és - talán hogy hű maradjon nevéhez - egyre olcsóbbá, közönségesebbé és alpáribbá vált. Egy rendező csak példát vett arról, hogy egy kollégája mit tett tavaly nyáron, így hamarosan horrorra akadhattunk. Mielőtt észbe kaphattunk volna, itt volt az újabb dilis amcsi film, mindeközben kegyetlen játékként klasszikusokat kezdtek "tinizálni". A forgatókönyveket lassan csak rémségek könyveként emlegethetjük, a műfajnak pedig mára jóval több sara van, mint tíz dolog, amit utálunk benne.

Az Amerikai pite -trilógia vörös fuvoláslánya (Allyson Hannigan) ezúttal a hatvan kilónyi súlyfelesleggel megáldott Julia Jones szerepében tündököl. Egy szürke délután belebotlik a szőke hercegbe, akivel első látásra egymásba szeretnek. Ha mindez negyed óra alatt történne, nem is lenne gond, de a végkifejlet előtt számos fájdalmas pillanatot kell átélnünk, melyben az alkotók megkísérelnek nevetségessé tenni néhányat az elmúlt évek kasszasikereiből. Feltűnik Hitch, a randiguru, J.Lo mint esküvőszervező, és Paris Hilton híres hamburgermajszolós fotósorozatát is pellengére állítja a remekmű. Nem lövöm le az összes poént, mert ha valamilyen oknál fogva beülnétek a filmre, az egyetlen szórakozást az jelentheti, hogy versenyt rendezhettek: ki találja ki elsőnek, melyik eredeti komédia kockái elevenednek meg a vásznon új köntösben. Aki a legkevesebbszer találja el, annak még egyszer be kell ülnie a Csajozós filmre, és egy éven keresztül minden barátjának rezzenéstelen arccal köteles megvallani, hogy élete legnagyobb moziélményének lehetett tanúja.

Karikatúráról karikatúrát készíteni önmagában hamvába holt próbálkozás, így a kínosan humortalan poénoknak se szeri, se száma. Ám mindközül a legvállalhatatlanabb, hogy egy olyan komikát, mint Barbra Streisand a Stifler mamájaként elhíresült színész(?)nő próbál parodizálni. A film egyetlen vicces jelenete egy rejtett poén azoknak, akik otthonosan mozognak a celebkultúra ingoványos talaján, és azonnal tudják, kire gondoljanak, ha meghallják a nevet: Mrs. Federline . Aki érti, élvezze ki a felsőbbrendűség édes pillanatait, amikor legfeljebb másodmagával vinnyog a röhögéstől a zsúfolásig megtelt multiplexben.

- Kristóf -