86.
2007.11.25. 01:25
ELIZABETH: AZ ARANYKOR
A múlt évezred utolsó Oscar-átadását barátaim és én pizsamapartival köszöntöttük, és mindannyian roppant igazságtalannak tartottuk, hogy Cate Blanchett mint Elisabeth nem vehette át a szobrocskát.
Jövő februárban azonban itt a második pizsamaparti ideje, és úgy érzem, ezúttal nem fogunk csalódni... Hiszen a majd' egy évtizede készült Elisabeth című film rendezője, Shekhap Kapur és Cate Blanchett már akkoriban arról ábrándoztak, hogy a mindent elsöprő sikert további két folytatással koronázzák majd meg. A trilógia második darabja megérkezett, és híven követi az 1998-as film legszebb hagyományait.
Három évtized telt el azóta, hogy Erzsébetet Anglia királynőjévé koronázták, de a kedélyek sem országon belül, sem a határokon kívül nem csitultak le. Míg Stuárt Mária börtönéből összeesküvést szervez az uralkodónő ellen, Fülöp, a spanyolok királya véres keresztes hadjáratot indít. Szent célul tűzte ki maga elé, hogy megszabadítja az angol népet a protestáns királynőtől. Ám épp, mikor a nagy összecsapásra készül az egész udvar, Erzsébet gondolatai máshol járnak: szerelmes lett. A férfi pedig olyasvalaki, aki nemcsak rangon aluli a királynő számára, de hamarosan kiderül, hogy mást tüntet ki érzelmeivel. Egy udvarhölgyet, aki egészen közel áll Elisabeth szívéhez. Sir Francis Walsingham, a királynő tanácsadója kénytelen egyedül határozni sorsdöntő lépésekben, Anglia helyzete azonban olyannyira kényes, hogy egyetlen apró hiba, és a királynő az egész Európán átsöprő társasjáték vesztesévé válhat...
Clive Owen a kalandor katona szerepében (is) elképesztően vonzó, de a film nem (csak) ettől működik. Akárcsak a trilógia első darabja, remekül olvasztja össze a történelmi tényeket és az évszázadok óta terjengő pletykákat. Így gondoskodik arról, hogy ne csupán egy megelevenedő történelemkönyvet lássunk, hanem egy valódi emberi lélek küzdelmét a konvenciók, a társadalmi nyomás és leginkább önnön félelmei ellen. Cate Blanchett mindezt magával ragadó, zseniális színészi technikával adja, hiszen egyszerre erőteljes, manipulatív és törékeny. Az én kis borítékomban már biztosan az ő neve lapul, most már csak annyi kell a győzelemhez, hogy a jövő évi gálán Gwyneth Paltrow ne parádézzon pink abroncsos szoknyában és krokodilkönnyekkel a pofiján.
- Steiner Kristóf -
|