107.

AHOVÁ A PÁPA IS GYALOG JÁR

Egy apró uruguayi városka élete a nyolcvanas években nem éppen a biciklisgatyesz divatról, vagy Vanilla Ice aktuális slágeréről szólt. Az itt lakók ugyanis inkább túlélnek, mint élnek. Teszik ezt olyan groteszk módon, hogy az biza filmre kívánkozik!

Az okosok persze biztosan a hazug média hatásairól, a vallási értékek romlásáról és a kis települések szociális helyzetéről kezdenek majd eszmét cserélni, de mi maradjunk az egyszerűségnél. Elvégre ez a film is éppen erről szól.
Beto csempészetből él, így próbálja eltartani feleségét, Carment, és kislányát, Silviát, aki mellesleg híres tévébemondónő akar lenni. Erre van is esélye, hiszen a városka hatalmas eseményre készül: János Pál pápa világjáró turnéjának következő állomása ez az Isten háta mögötti kis porfészek. A lakosok őszintén hiszik: néhány perec, vagy pár pohár limonádé eladásával örökre búcsút mondhatnak a nyomornak. Beto és családja is tudja: olyan szolgáltatást kell nyújtaniuk, amelyre valóban szükség van, még akkor is, ha az ember történetesen pápa. Elhatározza hát, hogy luxusbudit épít kertje végében. Az Őszentségét kísérő menet nagy csinnadrattával közeleg, és a média több mint ötvenezer hívő látogatását ígéri. A vécé felépítése azonban több akadályba ütközik, mintha önbarnítókrém segítségével próbálnánk előhívni Michael Jackson eredeti bőrszínét. Amikor pedig már minden készen áll a tömeg fogadására, már csak egyvalami hiányzik... maga, a tömeg.
Enrique Fernandes rendező is egy ilyen városka lakosa volt egykoron, így nem csoda, hogy szeretetnivaló figurákká varázsolja az élhetetlen falunépet, a tragikus események pedig kaleidoszkópszerű, színes-vicces képeké válnak keze nyomán.. A film jolly jokere azonban kétség kívül az XXY-ban már bizonyított César Troncoso, aki egyszerre "Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer, és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.".

K