BOOGEYMAN

Tudatalattink szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a sarokban álló szekrényünk tátongó gyomra rejt. ŰŰÉs ahogy Mary Poppinsnak aranykeretes tükör, Dr. Szöszinek pink színű egyetemi évkönyv, Posh Spicenak pedig kis cuki fekete ruha lépne ki a sötét ismeretlenből, úgy a főszereplőnknek egy túlméretezett G. I. Joe-kép kapcsolódik a szekrényajtó nyikorgásához...

Valamint egy porszívó kontra katicabogár jellegű küzdelem apa és Mumus közt, egy kád vízben véres örvénybe keveredő szőke nő és egy párizsis szendvicsként celofánba burkolt nagybácsi. No de ne szaladjuk ennyire előre!

Tim első ránézésre tipikus amerikai srác. Van jó munkája, csinos barátnője és trendi, egyterű lakása. Ám valójában rettegésben él. Kiskorában tanúja volt ugyanis annak, ahogy az apját a szekrényben trancsírozta cafatokra Boogeyman, a gyerekkori rémtörténetek főszereplője. Azóta pszichodokik sora bizonygatja: így próbálja feldolgozni, hogy csapodár édesapja lelépett a családi fészekből. Egy nap azonban Tim szomorú hírt kap: édesanyja meghalt. Vissza kell térnie a házba, ahol a fura eset történt. Emlékek sora ölt testet ismét. Ott van mindjárt Kate, az egykori kedves, aki igyekszik racionálisan megközelíteni a tényt, hogy kiskori szerelme a szekrényen át idősíkok között közlekedik. Vagy Franny, a kilencéves kislány, aki simán lealázná Mona Lisát egy "ki tud titokzatosabban nézni" versenyen. És ahogy ugrálunk az időben, egyre világosabbnak tűnik: Timnek szembe kell nézni a félelmével, másként nem tűnik el az életéből a szekrényfóbia. Persze az is egy alternatíva lett volna, ha Stephen Kay rendező felfogad egy forgatókönyvírót, mert a filmet nézve az a gyanúnk támad, hogy ennek híján volt a Boogeymant készítő álomcsapat.

Utólagos használati utasítás: a cikk írója még a leggagyibb horrorfilmeken is retteg, ennél fogva nem képes objektíven megítélni, hogy a Boogeyman félelmetes-e vagy sem. Ahhoz azonban nem kell horrorgurunak lenni, hogy észrevegyük: azért ez nem annyira jó film.

- Steiner Kristóf -