71.
2007.04.28. 00:41
FATEROK MOTORON
A kapuzárási pánik sok forgatókönyvírót megihletett már, ám többnyire olyan drámai filmek születtek a témából, mint az Amerikai szépség vagy a Lolita.
Most azonban eljött ez ideje, hogy az öregedéssel járó terhek humoros oldalával is megismerkedjünk. Az eredmény: mostantól remegve várom, hogy átlépjek az ötödik x-en. Ehhez pedig nem kellett más, csak négy színész, akinek van önkritikája, egy szellemes alapötlet, sok frappáns poén és néhány igazán röhejes bőrcucc. A régen hallott Bon Jovi- és AC/DC-dalok porosan menő recsegése pedig még inkább megadják a hangulatot ahhoz, hogy hátradőljünk, és élvezzük az év egyik legmókásabb filmjét, mely ugyan nem tör Oscar-díjakra, de legalább megnevettet. És manapság már ez sem gyakori. Pláne nem a vígjátékok esetében.
Doug (Tim Allen) valaha vicces figura volt, de manapság többet röhögnek rajta, mint vele, Bobby (Martin Lawrence) pedig mindenben hiányt szenved, ami felelősségteljes családfővé tesz valakit. Woody (John Travolta) olyan nincstelen, mint Kozsó a fonott tincs levágása után, míg Dudley-nak (William H. Macy) ettől nem kellett tartania, hiszen nem volt mit elveszítenie. Az Old Spice Boys azonban elhatározza, hogy mielőtt az élet egy hatalmas L betűt tetovál a homlokukra, kezdenek valamit magukkal... és a motorjaikkal. Így indul a veterán maraton keresztül Amerikán és olyan kalandokon, amelyekből nem maradhat ki senki... Még a rettegett Del Fuegos sem, ami a környék legelvetemültebb motoros bandája. A film életbiztosítása - egy pufók, szakállas pasas Pussycat Dolls-feldolgozásásán kívül - a négy főszereplő, akik annak ellenére, hogy még egy filmben sem játszottak együtt, úgy mutatnak a vásznon, mintha már a csattogós szárnyú pillangót is együtt tolták volna az oviban. Még Martin Lawrence is bebizonyítja, hogy (ha nem csinál Gagyi Mami 3-at) helye van a nagy öregek között. Egyikük sem akarja lejátszani a másikat a vászonról, és mindannyian hajlandóak hülyét csinálni magukból annak érdekében, hogy száz percen át felhőtlenül szórakozhassunk. Extra sajt a pizzán, hogy a magyar szöveg egyenesen zseniális, hála Istennek... vagyis inkább Pataricza Eszternek. Bár ez már a sokadik film, ami után feltámad bennem a gyanú, hogy a kettő egy és ugyanaz a személy. Úgyhogy pattanjunk motorra, és irány a mozi! Persze csakis bőrszerkóban!
|