Elgondolkodtató, hogy egy ilyen nyilvánvaló, a világ minden pontján érthető érzelemnyilvánítás, mint a sírás, társaságban elfogadhatatlannak minősül. Márpedig a szavaink félreérthetőek. A tetteink félremagyarázhatóak. Az érzelmeinket pedig egyszerűen nem dívik kimutatni. Számomra ez az üzenete Alejandro González Iňárritu filmjének, amely hét Oscar-díjra is esélyes az idei gálán. És mindet megérdemelné.
Egy amerikai házaspár, Susan (Cate Blachett) és Richard (Brad Pitt) Marokkóba utazik abban a hitben, hogy a kettejük közötti gondokat a gyerekektől való távollét és a levegőváltozás oldja majd meg. A sivatagban azonban üresen kongó szavak és ideges szemvillantások mélyítik a szakadékot kettejük közt. A két lélek csak akkor kapcsolódik össze újra, mikor Susan életveszélyes állapotban egy kis falu rabja lesz napokra, és mozdulni is képtelen férje nélkül.
Rozoga kunyhóban él egy család. A két kisfiú legfőbb szórakozása, hogy apjuk vadászpuskájával lövöldöznek a sivatagban. A játék tragédiák sorozatát indítja el, és az amúgy is nyomorult család élete egy csapásra lidércnyomássá válik
Amelia, a mexikói nevelőnő Mike és Debbie dajkája a gyerekek születése óta. Az asszony évek óta Amerikában él, most is csak fia esküvőjére utazik haza Mexikóba. A sors azonban úgy hozza, hogy a két kisgyereket is magával kell vinnie a lagziba. Éjszaka az asszony részeg unokaöccse, Santiago (Gael Garcia Bernal) felajánlja, hogy hazaviszi a gyerekeket és a jóhiszemű asszonyt. A határon azonban a fiatal férfin kitör a pánikroham, és mire felkel a nap, a két kisgyerek és Amelia a tűző napon küzd az életben maradásért a mexikói sivatagban.
Tokióban egy süketnéma kamaszlány, Chieko az őrület határán szenved édesanyja öngyilkossága és apjával való kiüresedett kapcsolata miatt. Képtelen elfogadni, hogy egyesek szörnyként tekintenek rá, és úgy érzi, sosem jön egy fiú se, aki majd megérti, tiszteli őt. Végső elkeseredésében hazugságokat kreál, és erkölcseit egyre-másra maga mögött hagyva kétségbeesetten keresi a szeretetet.
Négy történet a világ négy különböző pontjáról, melyek mégis mind összekapcsolódnak, és együtt keresik a választ a kérdésre, hogy miért mulasztjuk el azt, ami a világon a legfontosabb: megérinteni egymás lelkét. A Korcs szerelmek és a 21 gramm rendezője kegyetlen realitással ábrázolja mindazt, ami elől szeretünk elbújni, és politikai kérdéseket is feszegetve, ugyanakkor megrázóan személyes hangvételben vezet rá minket arra, hogy ne takarjuk el a szemünket.