73.

  2007.05.03. 00:07

 

Az érdekesség az, hogy ahogy Marokkóban vagy Franciaországban nyúlnak a tinik nedves álmainak témájához, a végeredmény már nem is annyira szemétszerű. Sőt. Az ok pedig, amiért finomabb a francia pite az amerikainál: nem tesznek bele mesterséges színezőanyagot, állományjavítókat és térfogatnövelő szert, vagyis nincs felfújva. A főcukrász Sylvie Ayme rendezőnő, az alapanyag a középsikolás lányok önbizalomhiánya (vagy éppen túlzott önbizalma), a természetes édesítőszer pedig maga a szex.
Manon, Aurore és Marie ezer éve legjobb barátnők, és olyan tiszta lelkűek, hogy megalapíthatnák az All Saints francia változatát. Manon (Stéphanie Sokolinski) félénk és bizonytalan, Aurore (Léa Seydoux) felnőttként áll helyt minden helyzetben, Marie (Anne-Sophie Franck) pedig arról álmodozik, hogy egy nap eljő a herceg fehér lovon. A bébiszisztersznek azonban sürgős "tudni illik, hogy mit nem illik" órákra van szükségük, hiszen táncosnői babérokra törnek, és nem a délutáni foxtrott-tanfolyam műfaját választották maguknak. Itt lép be a képbe Djena (Djena Tsimba), aki kitűnő erkölcstelenségcsősznek bizonyul. A misszió lényege: mindhárom lányt meg kell rontani, mégpedig a táncverseny előtt. A Djena-bőrbe bújt Máté Kriszta kikötése roppant egyszerű: aki záros határidőn belül nem él át egy eget rengető orgazmust, az a leggyengébb láncszem a csapatban.
Tengerentúli kollegáikhoz, a Spinédzserekhez vagy A bajos csajokhoz hasonlóan a Majdnem bomba nőknek is egyetlen céljuk van: a szórakoztatás. Erről pedig gondoskodik a film, még ha orgazmusunk nem is lesz tőle. Sebaj, mi úgyse táncversenyre készülünk... csak moziba.