A Valami Amerika után azt hittük, ő maga a Megváltó. Hosszú évek után végre nem a keserű, magyar valóságról kellett filmet néznünk. Aztán jött a Magyar vándor, amivel kapcsolatban egyetlen emlékem, hogy a díszbemutatón egy kacaj sem hagyta el a közönség ajkát. Én már csendesen el is temettem magamban Herendit, mondván, hogy egyszer véletlenül összejött neki, de úgy tűnik, tévedtem. Herendi Gábor neve ezennel ünnepélyesen elszakad a blődlitől.
Lora (Lucia Brawley) különös szépségű és kisugárzású lány. Épp cseppet sem szép és bármiféle kisugárzást nélkülöző barátnőjével borozgat, mikor megismerkedik Dáviddal (Fekete Ernő). A pasi megtestesíti mindazt, amitől egy nő retteg: csalfa, hazug, pofátlan és behízelgő. Ennek dacára vagy talán éppen ezért Lora azonnal beleszeret. Geri (Nagy Péter) Dávid öccse, mégis szöges ellentétei egymásnak. A zenészfiúnak semmi más vágya nincs, mint hogy megajándékozza Lorát az őszinte szerelemmel. Hamarosan azonban egy tragédia árnyékolja be a különös hármas életét, ami után mindenki más színben látja a világot. Akad olyan is, aki koromfeketében.
A film - számomra - egyetlen zavaró momentuma, hogy Lora és Geri mint szerelmes pár Titanic-szindrómában szenvednek. Azaz: akárcsak Kate és Leo, úgy néznek ki egymás mellett, mint anya és fia. Tény azonban, hogy külön-külön nehéz jobb színészeket elképzelni a szerepekre, fura, hogy "nem működnek" együtt. Ez azonban eltörpül a tény mellett, hogy végre olyan magyar film kerül a mozikba, amit nem felejtünk el másnapra.

 

- Steiner Kristóf -