85.

  2007.11.08. 22:57

 

Gioseppe Tornatore filmjei ugyanis ilyenek: egyfelől olyan csomókat bontanak ki a lelkünkben, amelyeket fájdalmas még csak felfedeznünk is, másfelől viszont a mozi végére a görcsök kioldódnak, és ott állunk a mozi kijáratánál pucéran, megtisztulva, ártatlanul.

Az ismeretlen a rendező második olyan filmje, amelyben a főhős egy megtört asszony. Malena és Irina karakterében közös, hogy csupán egyetlen hajszál választja el őket attól, hogy negatív figuraként tekintsünk rájuk, sőt: nézőpont és értékrend kérdése, hogy elítéljük őket vagy együtt érzünk velük. A legfontosabb azonban, hogy - akár a legsekélyesebb, akár a legcsodálatosabb személyiségek- azonosulunk velük. Mert valódiak.
Irina - az Ismeretlen - munkát vállal egy olasz családnál, ahol főz, mos, takarít, és a titokzatos tekintetű kislány, Thea pótmamája lesz. Az ukrán asszony múltja tele van sötét foltokkal, ám jelene egyre inkább fonódik össze munkaadó családja életével, és hamarosan kiderül: nem véletlenül került éppen ehhez a házhoz, Thea mellé. Az időnként bevillanó képek és a lassanként kibontakozó történet végére rájövünk: Irina nemcsak erőszakos megaláztatások sorának, hanem saját elméjének is áldozata lett. Saját világában ugyanis mindennek, amit tesz, valós oka, sőt értelme van. Akár a gyilkosságnak is.

A rendező a legnaturálisabb módon mutatja be főhősnője sorsát, egyetlen tabutéma sem marad érintetlen. Fájdalmas betekintést nyerhetünk egy ismeretlen világ legsötétebb bugyraiba, ahol egy gyermek nem a szerelem gyümölcse, hanem közösülés produktuma, mi több, melléktermék. A film zenéjét az utánozhatatlan Ennio Morricone szerezte. A rendező valószínűleg tudta: ő az egyetlen, aki képes olyan muzsikát írni Az ismeretlenhez, amely egyszerre andalító és hátborzongató. Akárcsak maga a film.

 

- Steiner Kristóf -