39.
2006.04.06. 23:45
ELEMI ÖSZTÖN 2.
Ennyit kellett várnunk, hogy lássuk, amit a filmtörténelem legemlékezetesebb vallatási jelenetének combvillantásából csak látni véltünk. Több gyilkosság. Több vér... és sokkal több szex.
Catherine Tramelltől vad, szenvedélyes szeretkezéssel búcsúztunk majd' másfél évtizeddel ezelőtt. Lábai nyomán vérbefagyott hullák, ágya alatt egy ezüst jégcsákány. Nem tudtuk meg, megölte-e a Mesterlövészt, azt sem, bűnös volt-e egyáltalán. Egyet tudunk: a rideg, ellenállhatatlan szépség, az elemi ösztönök megtestesítője a zárójelenetben épp elélvezett. Ez a nő Sharon Stone volt. A kilencvenes évek első számú szexszimbóluma azóta anya lett, elvált, forgatott egy tucat filmet, és pár év múlva betölti az ötvenet. Catherine viszont pontosan ott folytatja, ahol abbahagyta: az élvezésnél.
Koromfekete autó száguld az éjszakában. A sofőr Catherine. Megragadja a mellette ülő férfi középső ujját, szájába veszi, majd saját lábai közé dugja. A kéj egyre forróbb, a sebesség egyre nő, a sikoly egyre hangosabb... és vége. A következő jelenetben a nő már a Scotland Yardon van, a vád gyilkosság. Szabadlábon védekezhet, ha elfogadja, hogy pszichiátert rendelnek mellé, akivel meg kell osztania a legbensőbb gondolatait is. Itt indul Michael (David Morrissey) és az írónő közös utazása az emberi tudat mélyén át a végzetes vonzalom poklába. A közös élményekre pedig - legyen az egymásba fonódó testek lüktetése a londoni Soho egyik fülledt bordélyában vagy kokainmámor egy dübörgő klub mellékhelyiségében - mindig egy kegyetlenül véres gyilkosság teszi fel a koronát.
Nem tudom, Pados Gyula varázslatos operatőri munkájának vagy pusztán a természetnek köszönhető, de Stone negyvennyolc évesen olyan pokoli vonzerő és szexuális energia birtokában van, mellyel feleannyi idős kolléganői akkor sem bírnának, ha életük végéig gésaképzőbe járatná őket Hollywood. Morrissey azonban szürke, mint egy ebihal. Tudom, nehéz pótolni a nagy elődöt, de az nem megoldás, hogy kerestek egy színészt, akire ha hunyorítva nézünk, akár ő is lehetne. Az, hogy a karakternek ráadásul a Michael nevet adták olyan, mintha az a nézők felé fordulva huncutul kacsintana egyet: "Értiteeek! Mint a Dáglesz!" Fájdalom továbbá, hogy Dobó Kata filmbeli karaktere a vágóasztalon két és fél másodperces némaszerepnyire redukálódott. Tény azonban, hogy a film úgy képileg, mint sztori szempontjából a majd' fél évszázados dívára épít, így mellette minden színész legfeljebb statiszta, esetleg szexrabszolga lehet.
- K -
|