59.

  2006.11.29. 12:37

 

Ha pedig az aláfestő zene egy flancos háziegér és egy francia varangyos béka párharcához csendül fel, az már állatság. De állati jó állatság. Néhány hete kétségbeesett segélykiáltást eszközöltem a magazin hasábjain, miszerint ellaposodtak az animációs filmek. Az uncsi, erőltetett poénokkal tűzdelt felesleges firkafilmek után tehát számomra igazi megváltás a Csibefutam alkotóinak legújabb gyöngyszeme. Az Oscar-díjas dream team az Elvitte a vízzel összehozta az év rajzfilmjét, az év vígjátékát és az év legjobb filmzenéjét is. Mert ugyan ki tudná überelni a frenetikus csigáriát? És most igyekszem leírni a sztorit anélkül, hogy legalább néhány mondat erejéig mellőzzem a csiguszokat, bár nem lesz könnyű.
Roddy egér London legflancosabb lakosa, rögtön Victoria Beckham után. Méretre szabott öltönyökben feszít, Ferrarit vezet, és golfozni jár a haverjaival. A gond csupán az, hogy mindezt egy színarany kalitkában kénytelen tenni, a hot járgány valójában Barbie autó, a barátok pedig egytől egyik G.I. Joe-figurák. Ám amikor Sid, a proli csatornapatkány a lakásba téved, egy csapásra megváltozik Roddy élete. Egyetlen öblítés, és főhősünk találkozik London sötét oldalával: a szennyvizeken evező kalózokkal, a világuralomra törő kétéltűekkel és valamivel, ami mindezért kárpótolja: az igaz szerelemmel.
Csodálatos, mire képes a komputeranimáció. A film nyitójelenetének főszereplője egy kensingtoni ház madártávlatból. Az első néhány percben, egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a főhős gyurma-fizimiskáját, fel sem merül bennünk, hogy nem valódi, filmre rögzített képeket látunk. A mozi újszerűsége tehát - az iránylátó gödörszemű csigakóruson kívül - abban rejlik, hogy remekül keveri a hagyományos számítógépes animációt a Wallace és Gromit stílusát idéző "gyurmanimációval". Kate Winslet a belevaló egérlány eredeti hangjaként megmutatja, hogy egy hajó orrában nem csupán kitárt karokkal smacizni, hanem halált megvető bátorsággal kormányozni is lehet. Jean Reno pedig Le Békaként az angolok és franciák között századok óta tomboló ellenszenvet parodizálja, fergeteges stílusban.
A csiga bigékkel kapcsolatban azt javaslom (idáig bírtam, hogy ne zengjek róluk dicshimnuszt), csússzatok fel a film hivatalos honlapjára, ahol a soundtrack by édi csiga alaposan felcsigázza majd az érdeklődéseteket. Csiga-véresen komolyan mondom, kihagyhatatlan.