64.

  2007.01.18. 23:58

 

 

Tizennyolc évesen olvastam Süskind regényét, de a mai napig emlékszem, hogy hogy szenvedtem, mikor a végére értem. A hatalmába kerített. A hős torz lelkű sorozatgyilkosból mindenható eszményképpé vált a szememben. Nemrég pedig ugyanazt a fájdalmat éltem át a film utolsó kockáinak nézésekor, mint a könyv utolsó sorainak olvasása közben: könyörgök, csak még egyetlen csepp parfümöt!
A rizsporos parókák alatt édeskés bűzzel keveredve párolognak a híres francia parfümök. Párizs halpiacán, belsőségek jászolában születik meg a kis Grenuille (Ben Whishaw), és ezzel véghez is viszi élete első gyilkosságát - édesanyja ellen. Az árvaházban nevelkedő Grenuille számára a világ nem képekből, hanem szagokból áll, és szentül hiszi, hogy minden anyag és lény lelke az illatában rejlik. Amikor felfedezi, hogy neki semmiféle szaga nincsen, olyan tervet eszel ki, amely értelmet ad életének: megalkotja a saját illatát. "Minden parfüm tizenkettő alkotóelemből áll, és egy olyanból, amely uralja az összes többit" - tanította egykor Baldini mester (Dustin Hoffman) a fiúnak. Laura - tűzvörös hajú szűz, kibe Grenuille első szippantásra beleszeretett - lesz a varázslatos tizenharmadik komponens. Ehhez azonban meg kell halnia... Neki és még tizenkét gyönyörű leánynak.
Úgy vélem, hogy amivel valós célja van egy rendezőnek, és nem szándékos kedélyborzolás, az vászonra való. Tény azonban, hogy ezért a filmért nem azok fognak rajongani, akiknek gombolyaggal játszó cica képe ékesíti a szobáját. Olyanoknak való, akik hisznek az ösztöneinknek, és nem ijednek meg attól, hogy egy percig tiszta szívükből vágynak a pillanatra, mikor egy gyönyörű gyilkos áldozatai lehetnek.