62.
2006.12.28. 22:45
ARTHUR ÉS A VILLANGÓK
Luc Besson neve - már ha művészileg is kiveszi a részét egy filmből, és nem csak nézőcsalógatónak biggyesztik ki a nevét - egyet jelent egy műfaj újraértelmezésével.
Mindegy, hogy történelmi, fantasy- vagy rajzfilmről van szó, olyasmit kapunk, amire nem számítottunk. Tárjuk hát ki a szívünk, nyissuk nagyra a szemünk, és bámuljuk szájtátva a világot, melyet ezúttal álmodott nekünk. Az Ötödik elem rendezője azon kevés francia filmesek egyike, akiknek a neve nemcsak jól cseng a tengerentúlon is, de a stúdiók gondolkodás nélkül a kezükbe nyomnak pár millát, hogy "nesze, itt van, csinájjá filmet". Nem csoda, hiszen számtalanszor bizonyította kitűnő szimatát, ennek pedig hol egy kasszasiker, hol pedig egy gyönyörű modell-lány színésznővé érése az eredménye. Kitűnően lavírozik a trash és a smash között, filmjei - a mentális hatás mellett - esztétikai mézes bödönök. Ahogy egykori kedvese, Milla Jovovich fogalmazott: "Luc olyan a filmszakmában, mint Karl Lagerfeld a divatvilágban: rebellis, pontos, és mindig tudja, mit kell tennie, hogy a nép zabálja, amit csinál". És ez alól mostantól a legkisebb korosztály sem kivétel. Arthur tízéves kisfiú, aki nagymamájával éldegél egy kisváros szélén, szerény házikóban. Apja kapzsi, magának való férfi, anyjánál pedig még BB Évi is többet törődik kisfiával. Nem meglepő hát, hogy szülinapi gyertyáinak elfújásával azt kívánja: térjen vissza hozzájuk Archibald. A nagypapa, akinek hosszú évekkel ezelőtt nyoma veszett, dolgozószobája azonban számtalan emléket őriz, és titkos naplója, amely a kis Arthur kedvenc olvasmánya, tele van képtelennek tűnő kalandokkal. És mintha még nem lenne így is elég baj, egy napon végrehajtó érkezik a Nagyihoz, aki bejelenti: két napon belül kiköltöztetik őket a kulipintyóból. Kis főhősünk a fejébe veszi, hogy ha kell, a föld alól is előkeríti a kincset, amit egykor Archibald ásott el a kertben, és amit egy különös, veszélyekkel teli világban őriznek: a Villangók Országában. Arthur kalandja azokat az ősi legendákat, halhatatlan tündérmeséket és klasszikus ifjúsági regényeket egyesíti magában, amelyektől annyira szerettünk gyereknek lenni. A gépezetbe azonban sajnos végzetes hiba csúszott - hol máshol, mint Magyarországon... A parádés szinkronszereposztást, amelyben David Bowie brillírozik a gonosz Maltazarként, és Őfelsége Madonna kölcsönzi Holdviola Hercegnő hangját, kis hazánkban nem élvezhetjük: egyetlen mozi sem tűzi műsorára az angol nyelvű verziót. Nekem semmi bajom Gubás Gabival, de azért Madonna mégis csak Madonna...
|