84.

  2007.10.27. 19:02

 

Vitathatatlan, hogy a Bourne-filmek kivétel nélkül óriási kasszasikereknek bizonyultak, ráadásul igazi vérfrissítést jelentettek Hollywood uncsi akciófilmjei után. A
Mission Impossible címéhez híven valóban ellehetetlenedett, Bruce Willis esetében továbbvariálhatatlan, hogy az élet mennyire drága, Silvester Stallone pedig a Rambo következő részével... na, erről egyelőre szemérmesen hallgassunk. A kémfilmek és a klasszikus akciók rajongói tehát egyaránt beleszerelmesedtek Damonba, sőt a környezetemben lévő, ötven feletti anyukák is mind odavannak a bájos pofijáért. A Bourne-rejtély ennek megfelelően elindította a láncreakciót, A Bourne-csapda folytatta a hagyományokat, a trilógia végére érve pedig eljutunk oda, amiről a Sikoly filmek moziguruja, Randy beszélt: a sagák harmadik része mindig visszanyúl a gyökerekhez...



Jason Bourne, miután elveszítette szerelmét, rájön: amíg nincs tisztában vele, ki is valójában, soha nem menekülhet a múltja elől. Ezért ő maga kezdi követni azt, abban reménykedve, hogy a szupertitkos kémosztag, amely pokollá tette az életét, már nem vadászik rá. Egy napilap vezércikke azonban újabb lavinát indít el, ami végiggördül Oroszországon, Anglián, Marokkón és Spanyolországon. Bourne akciói közben pedig nemcsak azt tudjuk meg, hogy az összes világnyelvet folyékonyan beszéli, az is kiderül, hogy a saját nyomorúságunkról néha bizony önmagunk tehetünk...

Száguldó autók, csikorgó robogók, rengeteg üvegszilánk és akció földön, vizen, levegőben: ezt ígéri Paul Greengrass, brit rendező megavideoklipje. Csakhogy ez nekünk kevés. Vagyis éppen hogy túl sok(k). Az állandóan villózó képek, a folyamatos lövöldözés, a vérfröcsögés és a rohangászás egy ideig leköti a figyelmemet, ám a feszültség egy ponton érdektelenséggé alakul át a nézőben. Korántsem véletlen, hogy az igazi, klasszikus akciófilmekben csupán két-három olyan jelenet akad, amelyek alatt pattanásig feszülnek az idegeink. Az ilyen jelenetekről még évekkel később is beszélni fogunk, ha azonban egy mozi 111 percen keresztül pörög, mint a búgócsiga, akkor azt kezdjük el figyelni: milyen kis bucifejű lett ez a Julia Stiles, milyen rémesen feltűnő, hogy minden főszereplő mobiltelefonján reklámszerűen bevillan a márkajelzés, és milyen rémes az öregedés. Mert a flashbackekben még nem voltak ilyen ronda bibircsókok Matt Damon arcán. Ha pedig azon merengtek, vajon tényleg ez lesz-e az utolsó Bourne-movie, jelentem: a főhős negyedóránként átlag háromszor támad fel hamvaiból. Könnyen lehet tehát, hogy a következő részben kiderül az igazi titok Bourne múltjából: ő valójában South Park-Kenny ikertestvére. Vagy Jézusé.

 

- Steiner Kristóf -