5X2

Francois Ozzon filmjei olyanok, mint a francia gasztronómiai csodák: méltán híresek, és mindig tartogatnak meglepetéseket. ŰŰÉs hogyha a Swimming Pool és a 8 nő rafinált szürrealizmusával nyűgözte le az éhes tekinteteket, akkor az ínyencek alaposan meglepődhetnek legújabb filmje egyszerű, puritán tökéletességén. Ám a franciák már csak ilyenek: ki hinné, hogy ha a puccos nevű Potage Haricots-Sauccises-t választjuk az étlapról, kolbászos bablevest kanalazhatunk hatalmas élvezettel.

Ne próbáljuk meg újra? - teszi fel az oly jól ismert, klasszikus kérdést Gilles reményvesztett tekintettel. Marion néhány másodpercig üresen bámul maga elé, majd lepereg a szeme előtt egy házasság fájdalmasan magától értetődő kisiklása. Határozott mozdulattal csukja be az ötödik emeleti hotelszoba ajtaját, beszáll a liftbe, mi pedig utazhatunk vele a kapcsolat ötödik emeletéről egészen a földszintig. A mese két átlagos ember átlagos gondjait meséli el, egy átlagos viszony öt átlagos szakaszában. Ahogy visszafelé haladunk az időben, vendégek lehetünk egy túl őszintére sikerült, kenderfüstbe burkolózó baráti összejövetelen. Megismerhetjük Gilles homoszexuális bátyját és Marion excentrikus szüleit. Nicolast, a pár kisfiát, akinek világrajövetele feldolgozhatatlanul nagy felelősséget rótt az apára. Egy titokzatos amerikai idegent, akitől az asszony a nászéjszakáján kapta meg azt a szenvedélyt, amit újdonsült férjétől nem. És egy ragyogó napfénnyel bearanyozott olaszországi nyaralást, ahol a férfi és a nő egymásba szerettek.

Nincsenek teátrális összecsapások, tányérhajigáló veszekedések, ám nincsenek buja erotikával vagy lángoló szerelemmel átitatott összegabalyodások sem. Valóság van. Tartalmas hallgatások, mindent megmagyarázó pillantások és életszagú dialógusok teszik a filmet azzá, ami: egy kilencven perces kapcsolatterápiává. Mert látva Valeria Bruni-Tadeschi és Stéphane Freiss minden sallangtól mentes, pontos játékát, biztosan nem mondjuk többé azt magunknak a krízis pillanataiban: majd én lerendezem magamban. És nem várjuk meg a pontot, amikor a kommunikáció egyetlen formája az, hogy megpróbálunk fájdalmat okozni a másiknak. Ám ne higgyük, hogy a film csupán a válsághelyzetben lévő kapcsolatok szenvedő alanyainak lehet ínyére! Az első alkalommal randizók népes táborának is okosabb választás, mint a gyilkolászó gorilla vérengzése 3 típusú műremekek. Ami pedig a régi olasz dallamok szerelmeseit illeti: számukra egyenesen kötelező.

- Steiner Kristóf -