6.
2005.08.24. 16:01
A POFONOK FÖLDJE
Szokatlan dolog Bruce Lee-t összeboronálni Böbe Babával. ŰŰA két celebritás rajongótáborának lelkivilága oly távol áll egymástól, mint Kína Amerikától. Ám a két hatalom közötti életszemléletbeli és kulturális különbség az évtizedek során egyre csökkent, hála az illatos-omlós csirkének, a fejfájásűző tigrisbalzsamnak és az olyan kegyetlenül sziporkázó remekműveknek, mint A pofonok földje.
És Stephen Chownak, aki az antik polihisztorokat megszégyenítő tehetségfaktorról tesz tanúbizonyságot, amikor nem csupán rendezőként, de főszereplőként is jegyzi a filmet. A produceri munkából épp úgy kivette a részét, mint a forgatókönyvírásból, sőt akkor még nem is szóltunk arról, hogy magára osztotta a film abszolút főszerepét is. És milyen jól tette...
Szinget, a világból kiábrándult tolvajt alakítja, aki egy kiskori trauma után úgy dönt: ha nagy lesz, elvetemült gonosztevő lesz. Efféle ambíciókat dédelgetve rója Sanghaj utcáit, és kisstílű csínytevésekkel próbálja meggyőzni magát, és legjobb barátját, a mamlasz óriásbébit, hogy ők lehetnek a Baltás banda legújabb csillagai. Ám a Baltások - Kína legrettegettebb gengszterei - kicsit sem tartják jó ötletnek, hogy Szing kezébe fejszét adjanak. Egészen addig, míg a rosszfiúk összetűzésbe nem keverednek a Szutyokköz lakóival. Az eldugott kis utca lakói mind békebeli bábfilmeket idéző karakterfigurák. Van itt vörösre mázolt ajkú cicababa, folyton vigyorgó nudlikészítő, házasságszédelgő papucsférj és egy közutálatnak örvendő házinéni, aki elsőre ugyan Magdi anyusra emlékeztet, ám később kiderül: Charlie angyalainak is volna mit tanulniuk tőle. Szing azonban még nem is sejti, hogy a lelkében lakozó jóság a Szutyokköz fura lakóinak védelmére ösztönzi őt felbőszítve a mindenre elszánt Baltásokat...
Ha egy héttel ezelőtt valaki azzal vádolt volna, hogy dicshimnuszt zengek majd egy kungfufilmről, valószínűleg lekötöztem volna, és bosszúból megnézettem volna vele a Csacska angyal című dél-amerikai sorozat összes epizódját. Ám ezzel a filmmel minden előítéletem szertefoszlott. A pofonok földje olyan pontos szarkazmussal parodizálja a Részeges karatemester stílusú akcióvígjátékokat, ahogy a Sikoly tette azt a klasszikus horrorfilmekkel. Megspékelve egy kis tarantinós szadopoénkodással, gyalogkakukkos képi világgal, bábfilmek szereplőit idéző karakterisztikával, bollywoodos koreográfiákkal és az öblítőreklámban kultfigurává lett, erdőn-mezőn szökellő plüssmackót lepipáló, könnyfakasztó romantikával.
- Steiner Kristóf -
|