Volt egy kisfiú, aki szülinapjára megkapta a Karcsi és a csokoládégyár című könyvet.

ŰŰEnnek köszönheti, hogy megszerette a könyveket, így Mary Poppinst, Alice-t, a Kisherceget, és Ózt. Már nagyfiú, de sose dobta sutba a meséket. Itt a titok: a történetek mást adtak, mikor tíz, tizenhat, vagy huszonkét éves volt, és már tudja: száz évesen is új világot lát majd meg bennük.

Ám közös tulajdonsága Willy Wonkának, a madaras asszonynak, a Fehér Nyuszinak, a Rókának, és Totónak: nem színpadra,vagy filmvászonra születtek. Akad ugyan hollywoodi klónjuk, akit ajándékba kapunk a hepimílhez, és milliárdokat hoz filmstúdióknak, játékgyáraknak. Csakhogy a friss áfonya, és az áfonyás vattacukor igen távoli rokonok...
Charlie családja düledező viskóban lakik. Besüvít a jeges szél, ám a szeretet meleget lehel a kulipintyóba. A kisfiú egy nap különös hirdetményt fedez fel: a város híres csokigyárosa öt gyereknek megmutatja a csodák birodalmát. Évek óta ez az első alkalom, hogy bárki beteheti a lábát a titokzatos épületbe. Bár hősünk évente csupán egy tábla csokit kap, a szerencse mellészegődik. A gyártulajdonos végigkalauzol minket a tájon, ahol a fűszállak is cukorból vannak, s saját életén is melynek tanúsága a falfirkászok ismert jelmondata: ha tiltva nevelsz, hazudni tanítsz. Nyerteseink a gyarlóság megszemélyesítői: a falánkság, egy pirospozsgás hájpacniként, a telhetetlenség egy elkényeztetett kisasszonyként, a durvaság egy mufurc tévéfüggőként, a gőg egy (rágózásban) világbajnok kislányként jelenik meg. Ők azonban még sose láttak Való Világot, így nem tudják: a végén csak egy maradhat.
Szürreális képi világ, feledhetetlen zenei témák, és tupír parókák gondoskodnak róla, hogy a film igazán "timbörtnös" legyen. A végeredmény sajnos mégis karcos. Ez a film nem minden korosztálynak szól, sokkal inkább egynek se. Ha én hét éves lennék, néhol a fejemre húznám a popcorn-bödönt félelmemben, felnőttként viszont nem értem: miért kell bugyuta nótákat hallgatni, és nézni a szőrös, zömök gyári munkások Medveczky Ilonát lepipáló revütáncait. Depp pedig néhol olyan nyájasan szól a gyerekekhez, hogy gyanúnk támadhat: a Maculy Culkin és Neverland című filmre váltottunk jegyet. És akkor még nem szóltunk arról, hogy mindezt már néhány évtizeddel ezelőtt vászonra erőltették. Hiszem, hogy vannak könyvek, melyeket békén kell hagyni, és bízom benne, hogy senkinek se jut eszébe (még több bevétel reményében) összedobni a Karcsi és a nagy üveglift adaptációját is.

Steiner Kristóf