20.
2005.10.20. 14:17
SZÍVEM CSÜCSKEI
Akit a lakásunkba beengedünk, a lelkünkbe is betekintést nyer. Így fény derül az apró titkokra, melyektől a vendég olykor fejvesztve menekül. Lehet ez egy vadászgörény, egy bólogató kutya vagy egy New Kids-plakát '89-ből.
Az én lakásomban rendszerint a Marilyn Monroe, Scarlet O'Hara és Madonna Barbie-k tekinthetők utolsó cseppnek a pohárban. Ilyenkor hiába mondom, hogy ezek limitált példányszámú kincsek, csak gyűjtőknek, már késő. A választás a miénk. Megválunk a relikviáktól, és igyekszünk normálisnak tettetni magunkat, vagy bevállaljuk, hogy talán sosem találjuk meg azt, aki szenvedélyünket szeretetteljes mosollyal nyugtázza. E témát feszegeti Drew "Kalácska Pofácska" Barrymore szokásos évi szerelmes komédiája, melyet ezúttal a Farelly fivérek neve fémjelez. Lindsay (Drew Barrymore) munkalkoholista üzletasszony. Gazdag pasikkal randizik, már délután bedobja az első koktélt, és este a barátnőkkel konditerembe jár. Az utolsó, amit feltételezne, hogy egy egyszerű tanár bácsi rabolja majd el a szívét. Egy nap azonban megismerkedik Bennel (Jimmy Fallon), aki nem csak jóképű, de humoros, intelligens és lovagias is. Az első randin, amit főhőseink egy nem igazán friss vacsit követően sok kis róka társaságában töltenek a fürdőszobában, egyértelművé válik a kölcsönös szerelem. Az idill azonban megtörik, amikor kiderül: Ben Red Sox-szurkoló, abból a fajtából, akinek még a WC-papírját is kedvenc csapatának neve díszíti, és többre becsül egy mérkőzést, mint egy romantikus párizsi utazást. Az a típus, aki sportmezt vesz a csajának ajándékba, és mindezt büszkén vállalja még az anyós- és apósjelölt előtt is. Lindsay pedig jókat nevet mindezen, addig a pillanatig, amíg észre nem veszi: mellei vészesen kerekednek, ráadásul nem jön, aminek jönnie kellene. Felmerül a kérdés: lehet-e jövőt alapozni egy srácra, aki harmincévesen nagyobb gyerek, mint a magzat, akit főhősnőnk a szíve alatt hord... Oly ritka manapság a romantikus vígjáték, ami tényleg romantikus és tényleg vígjáték, hogy üdvözült mosollyal hagytam el a mozit. Fő konzekvencia, hogy a Farelly bratyók neve lassan elszakad a hónaljcuppogós poénoktól, és hogy Drew Barrymore szája még mindig balra húzódik beszéd közben. Szerintem mindkettő vidám dolog. S bár örök rejtély számomra, hogy lehet rajongani bármiért, ami labdával kapcsolatos, a film hatására magam is végigülnék egy meccset. Persze csakis Sporty Spice kedvéért. Ja, és másnap kompenzálnám egy Elfújta a szél maratonnal.
Steiner Kristóf
|