BŐRNYAKÚAK

Önéletrajzi ihletésű film - leginkább így jellemezhetnénk az öböl-háborús eseményeket feldolgozó nagyeposzt. Egy húszéves fiú története, aki eljut arra a pontra, hogy számára a háború az igazi béke.

A pontra, amikor valaki elsősorban érzi magát katonának, és csak másodsorban embernek. Amikor őszintén hiszi, hogy a fegyvere nélkül semmit sem ér. Sam Mendes filmje racionálisan mutatja be, mit élhettek át a tengerészgyalogosok Szaud-Arábiában, ahol olajeső hullott az égből, és az elszenesedett holttestek bűzét hordta a forró, sivatagi szél.
1990-ben egy fiatal fiú, Anthony Swoffordot (Jake Gyllenhall) két fotóval és egy könyvvel a hátizsákjában elindul védeni a hazát. A képek a szerelmét, Kristint ábrázolják, a könyv pedig Albert Camus Közöny című műve. Ez köti majd össze a világgal, melyben Szaddam Husszein dzsihádja csupán a híradó néhány perces képsorait jelenti. A kiképzés első pillanataitól kezdve a tényleges háborúig valóságshow-szerűen láthatjuk a tengerészgyalogosok életének minden mozzanatát, legyen az egyszemélyes szexuális aktus, kétszemélyes erkölcsi párbaj, vagy sokszemélyes karácsonyi buli egy lángokban álló hadiszálláson. Az azonos című önéletrajzi regény 2003 egyik legsikeresebb bestsellere volt a világ minden táján, sikere pedig abban rejlik, hogy kevésbé háborús sztori, mint egyfajta humorral, öniróniával és persze személyes érzelmekkel megtöltött élménybeszámoló.
Mendesről az Amerikai szépség óta tudjuk, hogy árnyaltan, ugyanakkor kegyetlen pontossággal bírálja Amerikát, ezt a jó szokását pedig megtartja a Bőrnyakúakban is. Így az egyik leghangsúlyosabb jelenetben a katonák ökölbe szorult kézzel próbálják türtőztetni indulataikat egy tévéinterjún, ahol Bushról és a hazájukról kérdezik őket. Ami pedig mindenki számára kötelezővé teszi a filmet, az nem más, mint magyar szereplője, Fenyő Iván, aki mostantól a szalámi, a gulyás és a Rubik-kocka társaságában röpítheti kis hazánk hírnevét a nagyvilágba.

- Kristóf -