6. rész
Steiner Kristóf 2008.03.05. 22:26
Hiányoztatok, de – ahogy legutóbbi bejegyzésemből, a versemből is kiderült - tisztába kellett tennem egy-két alapvető dolgot az életemmel kapcsolatban a saját fejemben, lelkemben. Mióta megismerkedtem Matannal, a kedvesemmel, nagyon sokmindent megtanultam önmagamról. Megtanultam újra bízni a szerelem mindent elsöprő erejében, és újra felfedeztem a kisgyereket önmagamban. Nemrég például maratoni Született feleségek nézést rendeztünk és képes voltam minden nap elbőgni magam valamin. A média világában nagyon fontos, hogy karakán legyek, céljaim legyenek. Ha kimutatom, hogy mennyire törékeny típus vagyok, akkor azt azonnal sokan kihasználnák. Sokáig pont ezért titkoltam, álarc mögé rejtettem ezt az énemet, de rájöttem, az érzelmességem nem zárja ki azt, hogy profi legyek a munkámban. Minden érdekel, ami a kreativitásról szól. Legyen az televíziózás, divat vagy színészet. Elhatároztam, hogy ötven percnél tovább nem csinálok olyat, ami untat. Ha nem tetszik, egy színházi előadásról is kijövök. Az esélyt mindennek megadom, de ha nem működik, akkor lépek, hiszen annyi minden más van, ami érdekes lehet. Úgy érzem, nem maradtam le semmiről, amit kiskorom óta ki akartam próbálni. Bár most nem marad annyi időm a színészkedésre, mint régen, minden héten megyek szinkronizálni és minden évben beugrik egy-egy filmszerep. Forgattam az Argo-ban, most épp Tímár Péter legújabb filmjében, a casting minden-ben kaptam egy kisebb szerepet. Nem tudom mit hoz a jövő, de nyitott vagyok mindenre, bármit is nyújt át nekem a sors... Most már olyan egyszerű dolgokat is képes vagyok értékelni, mint az egészség.
Biztosan sokan emlékeztek rá, hogy egy éve a Rettegés Foka című műsor forgatása után már egyszer kórházba kerültem a szívproblémáim miatt. Akkor egy éjszakát kellett Buenos Airesben töltenem, miután a repülőtéren rosszul lettem. Nagyjából tíz éve küzdök időről időre jelentkező rohamokkal, ilyenkor a szívem egyik pillanatról a másikra "átvált turbó üzemmódba" és hihetetlen sebességgel ver. A normális 70-es értékkel szemben 170 és 240 közötti értékeket mértek. Ezek a rohamok lehetnek néhány percesek, vagy akár fél órásak is. Egészen tegnapig nem sikerült kideríteni, mi váltja ki, hiszen nem stresszhelyzetben, nem terhelésre jelentkezik, hanem teljesen váratlanul. Miután az utóbbi időben gyakrabban jelentkezett a probléma, és egyszer el az eszméletemet is elveszítettem ennek köszönhetően, abbahagytam a gyógyszerek szedését és egy új módszert próbálunk ki. Orvostanhallgató barátom, Matan egyik kedves tanára javasolt egy viszonylag új módszert, amellyel a betegség 80%-os valószínűséggel gyógyítható. A neve szív-elektrofiziólógia. Lényege, hogy a combvénán keresztül elektródkatétert vezetnek a szívbe, és ezen keresztül ingerlik a szívet, hogy kiváltsák a rohamot. Ha megtalálták a problémáért felelős gócot, akkor a katéter felmelegítésének segítségével gyakorlatilag kiégetik azt, és a betegségért felelős sejtcsoportok elhalnak. Miután édesanyámat és nagymamámat is azért kellett elveszítenem, mert nem vették komolyan vérnyomásproblémáikat, úgy érzem, tartozom a szeretteimnek annyival, hogy mindent elkövetek a gyógyulásom érdekében.
A beavatkozás egyébként sokak számára ismerős lehet a Dr. House című tévésorozatból, hiszen a főszereplők az egyik – Magyarországon nemrég vetített- epizódban óriás kivetítőn szemlélik a páciens szívét ennek a módszernek köszönhetően. Néhány éve Tony Blair, Anglia volt miniszterelnöke is sikeres szív-elekrtrofiziológiai beavatkozáson esett át. Összesen két napot kellett kórházban töltenem. Maga a beavatkozás nagyjából egy órán át tartott, és a legkellemetlenebb része az volt, amikor a ritmuszavart mesterségesen próbálták kiváltani különféle módszerekkel. Ilyenkor nehezen lélegeztem, és borzalmas nyomást, vagy szúrást éreztem a mellkasomban, időnként pedig idegrángásaim voltak. A ritmuszavar nagyon hamar jelentkezett, és Dr. Gellér László - aki Magyarország legjobb orvosa az elektrofiziológia és a szívkatérezés tekintetében - megállapította, hogy Wolf-Parkinson-White szindrómában szenvedtem.
Ez egy ritka betegség, az előfordulási aránya mindössze 0.1-3 százalék, egyedül Marilyn Mansonról, az ismert rock énekesről hallottam, aki ugyanezzel a betegséggel küzd. A WPW szindróma esetén egy úgynevezett járulékos idegköteg van a szívben, amely az ingert a hagyományos út helyett más útra terelheti, ez okozhat - rohamkent - viszonylag rövid ideig tartó nagyon magas pulzust, máskor légszomjat, ájulást, rosszabb esetben kamra fibrillációt, és hirtelen halált. Nagyon hálás vagyok az Ér- és Szívsebészeti klinika minden dolgozójának, ugyanis Dr. Gellér szerint 99%-os valószínűséggel meggyógyultam, és most, a beavatkozás után tanultam meg igazán értékelni a szívemet, az egészségemet. Rengetegen voltak az osztályon, akik hasonló beavatkozásra vártak, de én voltam a legfiatalabb és ez nagyon elgondolkoztatott. Életem első 25 évét elég felelőtlenül éltem: folyamatosan gyorséttermekben ettem, és napi öt-hat kávét is megittam. Bizonyos szempontból most új életet kezdek, egészséges szívvel.
A kedvesem, Matan értem jött a kórházba, hazahozott, és itthon csupa friss zöldségből készült finom ebéd várt, amit ő készített. A kutyák, Özge és Chopa – utóbbi egy kis fekete keverék kutyus- pedig úgy örültek nekem, mintha a halálból tértem volna vissza. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki, akinek hasonló problémái vannak, minél hamarabb forduljon jó orvoshoz. Nekem tíz éven át kellett hallgatnom hozzá nem értő orvosoktól, hogy a betegség, amit leírtam nekik, nem létezik, és csak pánikbeteg vagyok. Pedig csak a megfelelő helyre kellett kerülnöm, a megfelelő kezekbe.
Hamarosan jelentkezem, és elmesélem, mi is az a karácsuka... Ölellek Titeket.
|